Motiváció, avagy újrakezdeni sokkal nehezebb, mint elkezdeni

Nagyon sokáig úgy gondoltam, én csupán egy kulcs vagyok az emberek sikereihez, legyen szó itt mozgásról, vagy táplálkozásról. Értem itt ez alatt azt, hogy én megosztom az információt, segítek a haladásban, a fejlődésben, de nem én leszek az a valaki, aki hátulról seprűnyéllel fog loholni, ha éppen elveszett valaki motivációja. Ezt továbbra is így gondolom, viszont mostmár úgy látom, igenis szükség van rá néha, hogy ne csak a szakmai, de a lelki oldalával is segítsek.

A legnagyobb kihívás fejben erősnek lenni és aki ismer nagyon jól tudja, mennyire nem voltam én sem erős mindig. Pont emiatt gondolom úgy, hogy ez egy ugyanolyan tanulási folyamat, mint bármi más az életben, ellenben a motivációt hiába várjuk minden nap, nem fog jönni.

Ha nagyon lebontjuk a motivációt, két oldalát különböztethetjük meg. Beszélhetünk a külső és a belső motivációról.

Mondanom sem kell, hogy nem kell nagyon sokat gondolkodnunk rajta, melyik is lesz a hosszabban megtartható. Természetesen a belső indíttatású.

Nagyon sok vendégemen tapasztalom a kezdeti fellángolást, mind a sport, mind az életmódváltás oldalán. Kezdetben gyorsan leszalad pár kiló és a kollégák is sorra dicsérni fognak, hogy mennyire kitartóan járunk mozogni, milyen energikusak lettünk. Ez azonban sosem tart tovább pár hétnél és ilyenkor indul el a lavina. Ezt csak tetőzi egy nyári időszak, hiszen amint már jó pár hétig kimaradt az edzés és az étkezésre sem ugyanúgy tudtunk figyelni, már sokkal nagyobb a kísértés, hogy inkább vissza se térjünk az olyan jónak indult utunkra. Újrakezdeni sokkal nehezebb lesz, mint elkezdeni.

Nekem ugyan nem újrakezdenem és újra "gyártanom" kell a motivációm, de ugyanúgy minden egyes nap szembesülök vele, mennyire nem ez lesz a fő meghajtója a mindennapjaimnak. Nekem is vannak nehezebb reggeleim (nem is kevés), van hogy borzalmasan megy az edzés és igazából enni sincs már kedvem (vagy csak azt van kedvem csinálni egész nap). Ezeken a napokon, ha külső indíttatásból járnám ezt a utat, már rég nem tartanék itt. De nem így van. Önmagamban találtam meg a hajtóerőt. Magamért kelek fel minden reggel, magamnak szeretnék megfelelni.

Lassan tényleg vége a nyárnak és sokan állnak már most kissé kétségbeesetten, hiszen nincs már lehetőség a nyaralásra fogni, ha épp nem mennek edzeni, vagy nem tervezik el előre az étkezéseinket.Egy pár nagyon egyszerű alapelvvel viszont sokkal könnyebb lesz az újrakezdés:

-Tervezzük meg a napunkat, a pihenést is. Ha tudjuk, hogy másnap 5-re edzésre kell mennünk, máris könnyebb lesz beilleszteni a napba. Ugyanígy igaz lesz ez az étkezéseinkre is. Ne hagyjuk, hogy kiürüljön a hűtő, mindig legyenek opciók amik közül választhatunk, ha már nagyon éhesen érnénk haza nap végén.

-Soha ne hagyjuk, hogy csak a motivációnk határozza meg a napjainkat. A kitartás sokkal hasznosabb lesz. (és ami kissé közhelyes, mégis igaz: még soha senki nem bánta meg, ha elment mozogni)

-Ne kategorizáljuk az ételeket/étkezéseket JÓ/ROSSZ, EGÉSZSÉGES/EGÉSZSÉGTELEN jelzőkkel. Nincs semmi gond azzal, ha néha a pizzát kívánjuk, vagy felidéznénk a nyarat egy gombóc fagyival, de soha ne engedjük magunknak, hogy emiatt bűnösnek érezzük magunkat, hiszen ez oda vezethet, hogy akkor már úgyis minden mindegy. Nem így van.

-Válasszunk olyan sportágat, ami örömet okoz. Ne menjünk csak azért el egy csoportos órára, mert a barátnőnk szereti. Nem kell mindenkinek futnia, crossfitre vagy aerobicra járnia, de mindenki megtalálhatja a számára legkedvesebbet.

-Az újrakezdésben a legnehezebb, hogy tudjuk, hol tartottunk, amikor az a bizonyos kiesés megtörtént és félünk, hogy nem ugyanott fogjuk folytatni. Ez így igaz. Sokkal nehezebb lesz az első pár alkalom/ első pár hét, azután viszont garantáltan ugyanoda térhetünk vissza.

-Ha elakadtunk, bátran kérjük szakember tanácsát/segítségét.