A szénhidrát-anyagcsere betegségek sajnos napjainkban egyre több felnőttet és gyereket érintenek. Ennek hátterében rengeteg dolog állhat, az egyik legalapvetőbb viszont ebben az esetben is az életmódunkkal köthető össze.

Az inzulinrezisztencia meghatározása szerint az inzulin hatása a célsejtekben gyengülni kezd, emiatt a szervezetnek egyre több és több inzulinra van szüksége, hogy a vércukorszintet fenntarthassa. Az IR nem öndiagnózison alapszik, még abban az esetben sem, ha már majdnem minden második körülöttünk élő személy szenved a mellékhatásaitól.
Az első részben főként olyan életmódbeli pontokra szeretnék kitérni, amelyek bár nagyon egyszerűnek és magától értetődőnek tűnhetnek, mégis ezek okozzák a legnagyobb problémákat.

Amikor betegségről beszélünk, legyen az bármilyen, az emberek többsége azonnal a gyógyszer használatra gondol, holott az IR esetén nagyon fontos 4 alappillér fogalmazható meg. Ezek az orvosi, a táplálkozási, a mozgási és a lelki gyógymódok. Tehát az orvosi (gyógyszeres kezelés) csupán egy a négy közül.
Emellett az első leggyakoribb gondolat mindig a 160-os diéta, hiszen sajnos (nem sajnos) egyéni sajátosságoktól/problémáktól/élethelyzetektől eltekintve nagyon sok személynek írják fel "terápiás" jelleggel. A 160-os diéta önmagában egy kiváló sablon, hiszen segítséget nyújthat az egyes étkezések szénhidrát (CH) tartalmának elosztásában, azonban ahogy az előbb is hangsúlyoztam az egyénre szabottság lesz itt is a meghatározó pont. A diéta alapján a következő séma szerint érdemes haladni:
-Reggeli: 30 g CH
-Ebéd: 50 g CH
-Vacsora: 40 g CH
-Kisétkezés (uzsonna/tízórai): 15-15 g CH

Emiatt is fontos egy szakember bevonása mielőtt bármilyen diétába kezdenénk.

Az inzulinrezisztenciától önmagában nem kell megijedni. Nincs szükség különböző diéták tartására, csupán az Okostányér alapelveit érdemes minél pontosabban betartani (néhány apróbb változtatással).

Az IR esetén a legfontosabb kritérium a napi étkezési ritmus (azonos adag nagyságok) kialakítása. A napi 5x-i étkezés is főként emiatt ajánlott, hiszen általa könnyebb elkerülni a farkaséhséget, esetleges falásrohamokat.

A reggeli időpontja 6:00 és 8:00 óra között ajánlott (nyilván itt is közbeszólhatnak különböző élethelyzetek). Főként lassan felszívódó szénhidrátokat érdemes itt fogyasztani, ezzel is megelőzve a vércukorszint ingadozását.
Az ebéd fő kritériuma, hogy ne maradjon ki. Ezt az étkezést a legkönnyebb mellőzni a rohanós mindennapok alatt, vagy elintézni egy péksüteménnyel, salátával (valami jó zsíros-cukros bolti szósszal leöntve), esetleg egy késői ebéddel amikor is a fél hűtőt felfaljuk. Érdemes ilyenkor ⅔ lassú, ⅓ gyors felszívódású szénhidrátot választani.

A vacsora összeállítása az ebéddel megegyező. Itt a pihentető alvás érdekében próbáljuk legalább lefekvés előtt minimum 1-2 órával elfogyasztani és lehetőleg ne itt válasszuk a nagyon tömény, zsíros ételeket.

A kisétkezések esetén az inzulin napszakos ingadozását tekintve a tízórai esetében érdemes 50%-50% lassú-gyors szénhidrát arányt tartani (pl. 1 alma, 5-6 szem olajos mag). Az uzsonna esetén viszont lehet teljes mértékben gyorsan felszívódó szénhidrátot is fogyasztani (pl. tejes kávé, zabkeksz).

Magas inzulinszint és következményei 

Az inzulinrezisztenciáról átfogóan szóltak az előbbiek, most viszont egy picit szakmaibb irányba is szeretnélek bevezetni.
A kialakult magas inzulinszintnek biológiai következményei is vannak. Ilyen biológiai következmény az alapanyagcsere változása és ezáltal a testsúlynövekedés is.
Mielőtt gyorsan megnyugodna mindenki, hogy akkor van mit okolni az esetleges súlygyarapodásért, nem ilyen egyszerű és egyértelmű a helyzet és természetesen az egyéni felelősségvállalás lesz a kezdő pont a helyzet megoldásában, viszont valóban lehetséges, hogy többlet-kalória bevitel hiányában is hízás következik be.

A válasz az inzulinrezisztenciában rejlik. A szervezet folyamatosan energiát igényel és ezt az energiát az elraktározott üzemanyagokból fogja fedezni. Azt, hogy a szervezet el tudjon raktározni tápanyagokat, amiket később könnyű szerrel fel is fog tudni használni, az inzulin végzi.
Az alap üzemanyagok a szénhidrátok, azon belül is a cukrok. A lebontott cukormolekulák a májban raktározódnak és mindaddig, amíg a májban rendelkezésre áll kellő mennyiségű cukormolekula, a vércukorszint stabil marad.
Amint kifogynak a raktárak és optimális esetet nézve, megtörténik a következő étkezés, működésbe lépnek a jelátviteli rendszerek, amelyek egy korai inzulinválaszt fognak eredményezni. Ennek hatására a máj cukor leadása pillanatnyilag szünetelni fog, míg a külső forrásokból érkező tápanyagok felszívódnak (ezzel biztosítva, hogy ne emelkedjen drasztikus módon a vércukorszint).
Ezt követi az inzulinválasz második hulláma és itt történik a tényleges raktározás folyamata is. A cukrok egy részét a máj veszi fel, egy része egyből felhasználásra kerül és egy részét a zsírszövet veszi fel, ahol zsírrá alakul. Ez a már zsírrá alakult cukor többé nem alakítható vissza cukorrá.

Szénhidrát-anyagcsere zavar esetén az alacsony vércukorszint egy éhezéshez hasonló állapotot hoz létre a szervezetben, amelyre a szervezet az alapanyagcsere csökkenésével reagál, így hízást eredményez.

A magas inzulinszint biológiai következményei után a hormonális rendszert érintő következmények a sorosak.

A női reproduktív rendszer, azon belül is a petefészek tartalmazza a legtöbb inzulin receptort, emiatt tekinthető a leginzulinérzékenyebb szövetnek.
Az inzulin a petefészek esetében részt vesz a hormontermelésben is. Az ösztrogén előállítása a szervezeten belül a petefészek thecasejtjeiben történik. Az ösztrogén alapanyagok a férfihormonok, így magas átlagos inzulinszint esetén a férfihormonok megemelkedését eredményezi. Az előállított férfihormonok továbbalakulását az agyalapi mirigy FSH hormonja szabályozza. A magas szexuálszteroid-szintnek köszönhetően a női ciklus indítására alkalmaz FSH-emelkedés elmarad.
Ez a folyamat a tűszőérés elmaradását, anovulációs ciklusok jelentkezését eredményezi.
Tehát a tartósan magas inzulinszint magyarázhatja a rendszertelen, pecsétő vérzést, vérzések kimaradását.

A férfi reproduktív rendszert a nőihez hasonlóan jelentősen befolyásolja a tartósan magas inzulinszint. Inzulinrezisztens állapotban a zsírszövetben található aromatáz enzim a tesztoszteront ösztradiollá (női hormonná) alakítja. Ez a folyamat több rendszer működésén át csökkenti a spermiumok számát, illetve rontja azok minőségét.
Tehát az inzulinrezisztens állapot magyarázhatja a libidó romlását, termékenységi, illetve merevedési panaszokat is.

A striák, börön megjelenő vörök csíkok, is magyarázhatóak tartósan magasabb inzulinszinttel a kortizol, azaz a mellékvesekéreg működését érintő következményként. Emellett a nyugtalan, rémálmokkal teli alvást a stresszhormonrendszer, azon belül is a noradrenalin nem megfelelő működése is eredményezheti, amelyre szintén az inzulinrezisztencia kezelése jelenthet megoldást.

Utolsó pontként jöjjenek a napjainkban népbetegséggé vált pajzsmirigy problémák.
A testsúly és a zsírszövetek növekedésével a pajzsmirigyhormonok iránti szükséglet is növekszik. A testsúly növekedésével a pajzsmirigyhormonok termelését irányító TSH szint is emelkedni fog. A TSH emelkedése a pajzsmirigy hormontermelésének fokozódását is eredményezi.

Következtetésként tehát ne vegyük félvállról a szénhidrát-anyagcsere problémákat, akkor sem, ha az inzulinrezisztencia kezdeti fázisában vannak még az értékek, hiszen hosszú távon számos betegség és állapot megjelenését eredményezheti.

pg. 20-24.
 Dr. Tűű László és Erdélyi-Sipos Alíz: Inzulinrezisztencia az orvosi gyakorlatban c. könyve
pg. 24-29.